Nemrég előkerült egy archív filmtekercs, ami pár nappal a híres 1906-os San Francisco-i földrengés előtt készült. A felvételt egy Cable Car-ról készítették, amint végighalad a Market Street-en a Ferry Building felé. Érdemes végignézni hogy milyen volt a város több mint 100 évvel ezelőtt. A filmen látható épületeket pár nap múlva a nagy földrengés porig rombolta vagy az elszakadt gázcsövek miatti tűzvész martalékaivá váltak. A katasztrófa képeit itt lehet megnézni.

A földrengések komoly veszélyt jelentenek az egész államra, San Francisco-tól Los Angeles-ig. A rengések epicentruma a közeli Szent András-törésvonal, ahol két nagy kőzetlemez találkozik. A lakosok felkészültek a katasztrófára, az épületek többsége földrengésbiztos. Az irodában évente van tűzvédelmi oktatás, a konyhában ki vannak plakátolva a földrengés esetén tennivalók. Ittlétünk során folyamatosan rengett a föld, óránként volt egy kisebb rengés a környéken. Találtunk egy weboldalt, ahol listázzák a város körüli földrengéseket. 1-es és 3-as erősségű földmozgások az átlagosak, érezi nem nagyon lehet, csak azt hogy valami nincs rendben.

Lassan két hónapja vagyok San Franciscoban, de még nem írtam a városról. A főbb látnivalókról már született blog bejegyzés, itt az ideje hogy írjak magáról a városról is. California 4. az USA 11. legnagyobb városa, lakossága a külvárosokkal együtt 7.4 millió fő. Az időjárás nyáron ködös, az ősz és a tavasz a magyarországi tavasznak felel meg, a tél enyhe és csapadékos, hó csak nagyon ritkán esik. A belváros amerikai mértékkel mérve nem túl nagy, fő ütőere a Market street. Számtalanszor sétáltam ezen az utcán, itt jár az F jelű villamos és az összes metróvonal érinti. A város központja a Market street és a Powell street kereszteződése, kb. olyan mint Budapesten a Deák Ferenc tér. Az első egy-két hétben a folyamatos munka miatt szinte csak ezen az úton és a 4. utcán keresztül ingáztunk a szállás és az iroda között. Az út a Castro-nál kezdődik és a Ferry Building-nél ér véget, ahonnan a hajók indulnak az öböl melletti városok felé. Az öböl partja mellett halad az Embarcadero street egészen a Fisherman's Wharf-ig. A pálmafákkal szegélyezett sétány ideális hely sétálásra, futásra, egymást váltják a mólók és a yacht kikötők. A part mellett rengeteg a sirály, egyszer pelikánt is láttam.

A Powell street elején található a Union Square, a bevásárló negyed központja. Rengeteg pláza van a környéken ahol az összes márka képviseli magát. A hálaadás óta tart a karácsonyi őrület, az utcákban alíg lehet közlekedni az embertömeg miatt. Az amerikaiak imádnak vásárolni, mindenből a legújabb kell nekik, hihetetlen mértékben fel van pörgetve a fogyasztás. A téren van a Macy's pláza karácsonyfája és egy korcsolyapálya teli furcsa alakokkal. Érdekes látványt nyújtanak a feldíszített pálmafák, nekem nem lett tőle karácsonyi hangulatom.

A Powell street-től indul a híres Cable Car ami összeköti a város főbb túrista látványosságait. A kocsikat a sínben futó acélkábelek húzzák fel a meredek dombokra. Az első Cable Car vonal 1873-ban indult, jó döntés volt a városvezetéstől hogy meghagyták ezt a történelmi közlekedési eszközt, a kocsik tömve vannak túristákkal. Kihagyhatatlan élmény az alsó lépcsőn kapaszkodva végigutazni a várost.

A Market streettől nyugatra fekszik az üzleti negyed melynek felhőkarcolói meghatározzák a város panorámáját. Kedvenc épületem a Transamerica Pyramid furcsa, csúcsos épülete. 260 méteres magasságával San Francisco legmagasabb felhőkarcolója, sajnos túristák számára nem látogatható pedig biztos gyönyörű lehet a panoráma a tetőről.

Az üzleti negyed mellett található a Chinatown, Észak-Amerika legrégebbi és legnagyobb kínai negyede. Szépek a házak és az utcákat díszítő lampionok, egymást érik a kínai bóvlikat áruló boltok, az utcán kínai zene szól. A városban óriási az ázsiai populáció, szinte minden második ember a távolkeletről származik.

Kétszer is megmásztam a Telegraph Hill-t, ahol a Coit Tower kilátó található. A 45 fokos emelkedőn felmászva a torony körül létrehozott parkból az egész város belátható. Balra a ködbe vesző Golden Gate Bridge pilonjai látszanak, jobbra a kétszintes Oakland Bay Bridge szeli át az öböl vizét. A kilátó sajnos felújítás miatt zárva volt, be kellett érnem a parkból látható panorámával.

A rengeteg különleges látnivalón kívül a gyönyörű, festett, viktoriánus jellegű lakóházak teszik egyedivé San Franciscot. Teljes negyedek épültek fel a 20. század elején ebben a kevert építészeti stílusban. A színes, túldíszített házak között sétálva olyan érzésem volt mintha egy film díszletei között sétálnék. A szállásunk is egy ilyen stílusban épült ház volt, 7 hálószobával, hátsó kerttel.

A Russian Hill tetején található a Lombard Street, a világ legkanyargósabb utcája. A domb tetejére rémálom a feljutás, gyalog kimerítő sétára kell felkészülni. Az utcát autósok is használják, 5 km/h-val ereszkednek le a sofőrök a meredek lejtőn. A kilátás gyönyörű, balra az Alcatraz látszik az öbölben, szemben a Coit Tower.

A Market street mellett található a kormányzati központ, a Civic Center. A városháza nappal impozáns látványt nyújt, este azonban messze el kell kerülni ezt a környéket. Az egyik első jótanács amit kaptunk ittlétünk során hogy kerüljük el az 5. és a 9. utca közötti részt a bűnözés miatt. San Francisco a bűncselekmények számának tekintetében átlagos amerikai nagyvárosnak mondható, azonban összehasonlítva Budapesttel itt háromszor annyi bűncselekmény jut egy emberre mint Magyarországon. A rendőrség fenntart egy weboldalt ahol térképen vezetik a bűneseteket, lehet szűrni dátumra és bűncselekmény típusra is. A térképet böngészve hamar elment a kedvünk az esti egyedüli sétáktól.

Az iroda közelében található az AT&T Park, a helyi baseball csapat, a San Francisco Giants otthona. Állítólag ez Amerika legszebb baseball stadionja, a férőhelyek száma 40.000 fő. Meccsre sajnos nem tudtunk elmenni, érkezésünk utáni hétfőn vége lett a bajnokságnak. A baseball liga történetében először nyerte meg a világbajnokságot a Giants, óriási ünneplés volt a városban amiről a blogomban is született bejegyzés.

A város közepén található a hatalmas Golden Gate Park. Több mint 5 km hosszú és 20%-al nagyobb mint a New York-i Central Park, nyugati oldalról az óceán part szegélyezi. Én sajnos nem jártam a parkban, a munkatársaim viszont szinte minden hétvégén kint voltak, Mela képei a parkról és az óceán partról megtekinthetőek itt.

További látnivalók a városban, amikről már írtam a blogomban:

• Castro negyed
• Fisherman's Wharf és PIER 39
• Aquarium of the Bay
• USS Pampanito
• Alcatraz
• Golden Gate Bridge

Szombat estére hivatalosak voltunk Troy házibulijára, aki a Ustream HR igazgatója. Este 9-re értünk a lakásához ami egy elegáns épület 10. emeletén volt. Troy nagyon készült, minden érkező vendég kapott saját készítésű muffint, az asztal roskadozott a húsoktól és a sajtoktól. Alkoholból sem volt hiány, vittünk pálinkát, vodkát és titkos meglepetésként fényt. Picit alulöltözöttnek éreztük magunkat, ráadásul a dress code-t sem olvastuk el, elvileg kockás ruhában kellett volna jönni. A társaság jó volt, sok ustreames kolléga eljött a buliba. Különleges vendégeknek számítottunk mert Európából jöttünk, sokat beszélgettek velünk. A pálinkát mindenki kipróbálta, nem aratott nagy sikert. Később Nec elővette a titkos fegyverünket, a fényt. Aki nem ismerné: narancs vagy málna szörpre kell szódaszifonba töltött vodkát engedni és azonnal meginni. A Sziget fesztiválon veszprémiek árultak először fényt, azóta ez az egyik legnépszerűbb alkoholos ital. Koktélunkkal hatalmas sikert arattunk, sorban álltak az amerikaiak a fényért. Itt meg kell jegyezzem, nagyon bírják az alkoholt. Meg sem kottyant nekik a pálinka és a fény kombináció, mi hamarabb elkezdtünk szédülni pedig a pálinkából nem is ittunk. A bulinak sajnos a rendőrség vetett véget, az alsó szomszéd megelégelte a hangoskodást ezért 11-kor kénytelenek voltunk távozni a házibuliból. Éjfél körül szálltunk le az F villamosról a Castro-ban. Nem tudom mire számítottunk, de ismét sokkolt minket ez a környék. Leszállás után egy közeledő alakra lettünk figyelmesek. Egy 190 cm magas férfi full csupaszon mászkált a központban, csak egy mikulás sapka volt a fején. A környék teli volt, de senki sem foglalkozott vele. Ilyen egy átlagos szombat éjszaka a Castroban.

John meghívott minket egy egész napos Silicon Valley és Ustream történelem túrára. Izgatottan vártuk ezt a napot mert nekünk, fejlesztőknek a Szilícum-völgy legendás helynek számit. Reggel 10-kor indultunk a bérelt kocsival a Ustream iroda elől. Az út alatt John rengeteget mesélt élményeiről és a Völgy erőviszonyairól, működéséről. Első megállónk a Völgy bejáratánál található Menlo Park volt, ahol a DCM kockázati tőkebektető céghez voltunk hivatalosak. Ez a cég látta meg először a lehetőséget a Ustreamben és adott pénzt a növekedésre. A kockázati tőkebefektető cégek fontos alappillérei a Szilícum-völgyi gazdaságnak. Rengeteg kicsi számítástechnikai cég, startup található a Völgyben, működtetésük hosszú távon csak befektetőkkel lehetséges. Elég ha egy új cégnek van egy jó ötlete és kidolgozott terve amivel már lehet házalni a befektetőknél. A Google és a Facebook is ilyen cégektől kapta az első millióit. A DCM irodája pazar volt, az előtér tele volt híres művészektől származó modern műalkotásokkal. A milliárdos befektetési alapoknak jó tanácsadókra van szükségük hogy ki tudják választani a támogatandó, jövőben sikeres vállalkozásokat. Az irodákat végigjárva az egyik falán számtalan szabadolmra lettünk figyelmesek. Az itt dolgozó tanácsadó rengeteg mikropocesszor szabadalomnak a tulajdonosa, melyek a mai számítógépek alapját képezik. Egy másik irodában az amerikai elnökkel (Bush) való kézfogásos kép volt az asztalon. A DCM után John meghívott minket a helyi plázában egy mexikói ebédre. Talán ez volt a két hónap alatt a legfinomabb csirkés szendvicsem.

Következő megállónk Palo Alto volt, először a Ustream első irodáját néztük meg. A jelenlegi San Franciscoi iroda a sorban már a negyedik, érdekes volt látni hogy a cég honnan nőtte ki magát. Picit lepukkant, átlagos irodaházban található, sajnos nem tudtunk bemenni. Egy szoba van bent, a kezdetekkor 2-3 ember dolgozott itt. A városon végigmentünk kocsival, csak a Facebook épületénél álltunk meg fényképezni. Hatalmas csalódás volt, egyszintes szocreál betonépület, a Facebook tábla a védjegynek számító kék alapszín helyett piros volt... Palo Alto egyébként nagyon szép, rengeteg a zöld terület, sok az elektromos autó és a bringás. Egymást érik a technológiai cégek, pl. Amazon, Hewlett-Packard, Nokia.

Harmadik megállónk Los Altos-ban volt, itt a második Ustream főhadiszállást néztük meg. Meglehetősen pici volt, mindössze két szobával rendelkezett, inkább lakásnak nézett ki mint irodának. A helységben jelenleg óvoda működik, vicces volt elképzelni hogy régen John és Brad innen szövögették világmegváltó terveiket. A kirándulás közben John végig mesélt a korai Ustream életéről. Mivel én is régi ustreamer vagyok, sok közös témánk volt, jól elbeszélgettünk. Sokan kérdezték otthonról hogy mi teszi ilyen különleges hellyé a Völgyet, honnan jön ez a rengeteg innováció. A kérdést feltettem Johnnak is, ő röviden azt válaszolta hogy a gazdasági rendszer. Kifejtette, hogy ilyen az igazi kapitalizmus, bőven van pénz az újításokra, ötletekre. Az emberek jól képzettek és mernek vállalkozni. Gondolom ebben azért segít az általános amerikai jólét is, ha valakinek van egy jó ötlete és hisz benne, akkor elkezdi megvalósítani és nem azon gondolkozik hogy hogyan fog megélni. Rengeteg a munkalehetőség, ha nem jön össze a startup akkor vissza lehet menni jól fizetett alkalmazottnak.

Utolsó megállónk Mountain View-ben volt. Megnéztük az előző Ustream irodát amit jelenleg a friend.ly bérel. Bent sajnos nem tudtunk fényképezni (csak a házörző kutyát), nagyobb egybefüggő belső tért kell elképzelni ahol már akár 20-30 ember is tud dolgozni. Az iroda megtekintése után John eltűnt 1 órára, mi ezalatt bejártuk a környéket. Mountain View szintén fontos technológiai központ, rengeteg fontos cégnek itt van a központja, pl. Google, Mozilla, Symantec, VeriSign. Sok a zöld terület, kávézó. Az egész Völgy építészetére jellemzőek az alacsony házak, nagy terek. John visszatérése után megálltunk a szakmai közösségi oldal, a LinkedIn főhadiszállása előtt egy rövid fotózásra. Következő látnivaló a Google főhadiszállása volt. Én ezt vártam a legjobban, sok képet láttam már a legendás központról. A főhadiszállást nem egy épületként kell elképzelni hanem inkább egy városrészként. Ez a hatalmas Googleplex, több mint 50 irodaház együttese, ahol a 6.000 alkalmazott építi a világ vezető internetes alkalmazásait. A központi 40. épületnél álltunk meg, az itt található négy épület a Google legelső szerzeményei közé tartozik, központ a központban. A fejlesztők gyönyörű környezetben dolgoznak, céges biciklikkel és elektromos autókkal közlekednek az épületek között. Rengeteget fényképeztünk, egészen addig amíg egy udvarias biztonsági őr ki nem dobott minket Google területéről. Utolsó megállónk a városban a Meebo központja volt. A cég online chat alkalmazásokat fejleszt, a tulajdonosa régi cimborája Johnnak. Kellemes irodai környezetben dolgoznak a fejlesztők, designerek. Az Ustream szerintem nagyobb cég, a budapesti irodát tudnám hasonlóan elképzelni ha sikerül belaknunk az új épületünket. Este 6-re értünk vissza San Franciscoba, megköszöntük Johnnak az egész napos sofőrködést és idegenvezetést, régi álmom vált valóra ezzel a kirándulással.

A vasárnapi szabadnapra autós kirándulást terveztünk az öböl északi részére. A héten érkezett meg Bálint (Mela barátja) pár napra San Franciscoba. Együtt mentünk a helyi gyorsvasúttal, a BART-tal egészen Oakland-ig, ahol találkoztunk Bálint egyik régi ismerősével, Istvánnal. A nap hátralévő részében István lett a sofőrünk és idegenvezetőnk. Ő már több mint hat éve él Californiában, rengeteget mesélt az élményeiről, az amerikai emberekről. Pár perc alatt beértünk Oakland belvárosába, ami meglehetősen kihaltnak tűnt. Átlagos, közepes méretű épületek, semmi extra. Elsétáltunk a város közepén található Merritt tóhoz, közben rettegtünk hogy kirabolnak minket. Oakland hirhedt a bűnözésről, kétszer annyi erőszakos bűncselekmény jut itt egy emberre mint San Franciscoban vagy New Yorkban. Állítólag a bűnözés csökkenő tendenciát mutat, azonban a 2009-es statisztikák szerint továbbra is 3. legveszélyesebb amerikai város. A városból kifelé végigmentük kocsival a nyomornegyeden, érdekes volt az eddig csak filmekben látott gettó, de közben arra gondoltam nehogy most robbanjon le az autónk.

Következő megállónk Emeryville volt. Gazdagabb amerikai kisváros, össze sem lehet hasonlítani Oaklandel. A házak szépek és rendezettek, ingyenes a helyi tömegközlekedés. A Pixar Studios bejáratánál álltunk meg, sajnos a felújítás miatt a képeken nem sok minden látszódik. A stúdió egy hatalmas parkban található, itt rajzolják a népszerű animációs filmeket.

Utolsókét Berkeley-ben álltunk meg. Itt található a legendás egyetem, a UC Berkeley. Innen indult a 60-es években a hippi mozgalom, itt voltak az első vietnami háborúellenes tüntetések. Sok híres ember járt ide egyetemre, összesen 66 Nobel-díj és több mint 100 olimpiai aranyérem köthető a Berkeley-hez. Rengeteg a zöld, parkos terület, egymást érik az éttermek, kávézók. A város tele van fiatallal, mindenkin van valamilyen az egyetemi focicsapathoz (Cal - California Golden Bears) köthető ruhadarab. Érdekesek a városban a csak Nobel-díjasok számára fenntartott extra parkolóhelyek (NL jelzés). István elvitt minket ebédelni a kedvenc helyére (itt dolgozik a városban egy videotechnikai cégnél) ami egy igazi amerikai retro hamburgerező volt. Az ülések úgy néztek ki mintha egy cadillacből szedték volna ki, az adag hatalmas volt. Délután értünk vissza San Franciscoba, hálás köszönet Istvánnak az idegenvezetésért.

Ittlétünk első hetében meglepődve tapasztaltuk hogy a kertünkben mosómedvék garázdálkodnak. Ez azért is különös mert a város közepén lakunk. A Twin Peaks miatt itt sok a zöld terület és minden háznak van hátsó kertje, talán ezért tud fennmaradni a populáció. Általában párban járnak, de láttunk már négyet is egyszerre. Ügyesen másznak fára vagy kerítésre, jól rejtőzködnek. Meglehetősen félénkek, nem mernek közelebb jönni, az ételt sem fogadják el. Múlt héten végre sikerült lefényképezni őket.

A szokásos heti szabadnapot ezúttal Norbival töltöttem, elhatároztuk hogy megnézzük a USS Hornet repülőgép-hordozót Alameda-ban. A hajónk reggel fél 10 előtt indult a városból meglehetősen üresen. Először Oaklandnél kötöttünk ki, majd kevéssel 10 óra előtt megérkeztünk Alamedaba. Csak ketten szálltunk le a hajóról, ebből már sejteni lehetett hogy különleges, túristák által kevésbé ismert élményben lesz részünk. Alameda egy kicsi sziget az öbölben, nagy részét a már leszerelt haditengerészeti támaszpont teszi ki. A kikötőtől a USS Hornetig 3 km-t kellett sétálnunk az elhagyatott városban. Már messziről lehetett látni a hatalmas hajót, az óriási parancsnoki híd kimagaslott a többi hajó közül.

A repülőgép-hordozót még a második világháború közepén, 1943-ban építették. Rengeteg csatában vett részt, több mint 1400 japán repülőt semmisített meg, sok hajót elsüllyesztett, többek között a japánok zászlóshajóját, a Yamato-t. Részt vett a vietnami háborúban és az amerikai holdprogramban, az Apollo küldetés űrhajósait kellett kihalásznia az óceánból. A belépő $15, amivel egész nap el lehet bóklászni a hajóban. Az elzárt részeket csak kísérettel lehet megnézni, itt nyugdíjas veteránok sztorizgatnak a hajón eltöltött időkről. A repülőgép-hordozó négy fő részre osztható: második fedélzet, hangár, felszálló fedélzet és a torony. A második fedélzeten találhatóak a szállások, korház, étkező, konyha, kápolna és a múzeum. A felszálló fedélzet hatalmas, akkora mint egy focipálya. A gépházba és a toronyba csak kísérettel lehet bemenni. A gépházra sajnos nem volt időnk, a toronyba azonban felmentünk. Egy kedves öreg veterán pilóta mesélt nekünk a hajó működéséről, a gőzkatapultról és a landolásról. Megnéztük a kapitányi hidat, kormányt, navigációt és a repülésirányítást. A hangárban NASA kiállítás van, megtekinthető az Apollo és a Gemini űrhajó valamint az Apollo 11 küldetésénél használt karantén. Visszafelé rohannunk kellett a kikötőig hogy elérjük a fél kettes hajót a városba. Szuper félnapos programot sikerült összehozni Norbival, kissé nehezen megközelíthető repülőgép-hordozó de megéri a fáradtságot, ritka élményben lehet része az idelátogatónak.

Ittlétünk alatt a Halloween és a Karácsony után Hálaadást is sikerült megtapasztalnunk. A Karácsony után ez a legfontosabb amerikai ünnep, november hónap utolsó csütörtökjén ünneplik. Munkaszüneti nap, minden zárva van, még a nonstop boltok is. Szinte az összes amerikai megkapja szabadnapként a pénteket is, ha dolgozni kell akkor azt is csak home office jellegűen teszik, azaz telefonközelben kell lenni. Az így keletkező négy napban meglátogatják a családot, rokonokat és barátokat. Ez egy igazi családi ünnep nagy kajálással. A pénteki nap van a Black Friday, a karácsonyi vásárlási szezon kezdete. A hatalmas árengedmények miatt sokan már hajnalban az üzletek előtt várakoznak. Óriási a tumultus, sok a verekedés.

Magyarországon talán kevesen tudják hogy mit is ünnepelnek az amerikaiak haláadáskor. Az első telepesek amikor megérkeztek az Újvilágba a hideg és az új környezet miatt éheztek, sokan közülük meghaltak. A helyi indián törzs segített átvészelni a nehéz időszakot, megtanította a telepeseket alkalmazkodni, ételt adott nekik. Amikor az idő jobbra fordult a telepesek ünnepséget rendeztek amire az indiánokat is meghívták. Ebből a történetből alakult ki a hagyomány, miszerint az őszi betakarítások után hálát adnak a termésért.

A hálaadás legfontosabb része hálaadásnapi vacsora, aminek elengedhetetlen eleme a pulyka. Az ünnepi asztalon tradícionálisan szerepelnek még olyan fogások, mint a pulykához felszolgált töltelék, áfonyaszósz, krumplipüré, zöldbab és desszertként a sütőtöktorta. Próbáltunk mi is pulykát beszerezni, de csak óriási egész fagyasztott pulykákat találtunk a boltokban, ezért kénytelenek voltunk lemondani a közös hálaadásnapi vacsoráról. Ezen a napon voltunk a Golden Gate biciklis túrán amiről már írtam az előző bejegyzésemben. Egész nap éheztünk mert étel és ital nélkül vágtunk neki a megerőltető túrának, a boltok és üzletek zárva tartottak. A túra után betértünk a legelső bárba a Fisherman's Wharf-ba hogy együnk egy hamburgert. Óriási szerencsénk volt, ugyanis ezen a napon nem szolgálnak fel hamburgert csak kizárólag hálaadásnapi menüt. Az adag nagyon finom és hatalmas volt, a végén igazi meglepetés volt a sütőtöktorta. Teljesen más ízre számítottam, még nyomokban sem lehet benne tököt érezni. Leginkább a fahéjas mézeskalácshoz tudnám hasonlítani. Nagyon örültünk hogy a nap végére sikerült összehozni az igazi amerikai hálaadásnapi pulykavacsorát.

Hálaadás napjára verőfényes napsütés ígérkezett, ezért erre a napra terveztük be a Golden Gate biciklis túrát. A szervezést már napokkal a túra előtt elkezdtem: próbáltam megtalálni a legolcsóbb kölcsönzőt ami ünnepnapon is nyitva van, ezen kívül teljesíthető úticélokat kerestem. Végül a Blazing Saddles biciklikölcsönzőt választottam, a legolcsóbb bringát $32-ért ajánlották egy napra. Az úticél a Rodeo Lagoon lett, ami a várostól 19 km-re található.

Csütörtökön reggel fél 10-kor indultunk a Fisherman's Wharf-be átvenni a bicikliket. Ételt, italt nem hoztunk magunkkal ami később eléggé nagy hibának bizonyult. Végül a napi díj $40 lett biztosítással, felszereléssel és egy üveg vízzel. A bringa nekem elsőre hatalmasnak tűnt (eléggé régen ültem utoljára biciklin), speciálisan a San Franciscoi viszonyokra van felkészítve, elől és hátul is tárcsafékes, teleszkópos. Fél 11-kor már úton voltunk a lagúna felé. A városban rengeteg kerékpárút van, úgy terveztem meg a túrát hogy ne kelljen autók között tekerni. Alíg értük ki a Fisherman's Wharfból már az első emelkedőn tolni kellett a biciklit. A csapatban senki sem nagy bringás, szinte mindenki több éve tekert utoljára ezért kissé elbizonytalanodtunk, de folytattuk a túrát. Gyönyörű vízparti sétányok, parkok szegélyzeték az útunkat egészen a Golden Gate hídig. Az út szerencsére egyenes volt, az első emelkedőt eltekintve könnyű volt a hídig eltekerni. A híd déli lábánál található a Fort Point erőd, bemenni sajnos nem tudtunk, csináltunk viszont pár szép képet a híd lábáról. Az erődtől meredek út vezet fel hídig, kénytelenek voltunk ismét tolni a biciklit. Kis park található a híd bejáratánál, itt érdemes megnézni az 1 méter átmérőjű tartókábel metszetét: több mint 27.000 acélhuzalból van összefonva. Kezdtünk éhesek lenni (nem reggeliztünk) és elszörnyedve tapasztaltuk hogy minden zárva van. Hálaadás amerikában olyan mint nálunk a karácsony, semmi sincs nyitva. Nálam volt egy banán és egy csoki, Melánál volt 1 db Red Bull, ezt kellett 4 embernek egész napra elosztani ráadásul durva fizikai megterhelés mellett. Végül a banán elfogyasztása mellett döntöttünk, a csokit a célra tartogattuk.

A híd hatalmas, lenyűgöző építmény. Nálunk divat szidni az amerikaiak értelmi képességét, de hol volt Magyarország 1937-ben? Az amerikaiak ekkor adták át az elkészült hidat a forgalomnak. Hossza 2 km, a két torony 230 méter magas, a 6 sávos útpálya 75 méter magasan van a vízfelszín felett. A híd óceán felőli oldala a bicikliseknek van fenntartva, az öböl felőli oldal a gyalogosoké. Az átkelés hatalmas élmény, rengetegszer megálltunk fényképezni vagy egyszerűen csak gyönyörködni a tájban. Öngyilkosságot szerencsére nem láttunk. A híd magasan vezeti az ilyen jellegű statisztikákat, átlagosan havonta 6 öngyilkosság történik. Az átkelés több mint 1 órán keresztül tartott, a túloldalon kimentünk a Vista Point kilátóhoz ahonnan az egész öböl belátható és gyönyőrű képek készíthetőek a városról.

Megérkeztük a Marin Headlands bejáratához ami a Golden Gate Nemzeti Park része. Ez a rész volt az út legnehezebb szakasza, iszonyatos emelkedőn kellett feltolni a bringát, tekerni esélyünk sem volt. Lassan kezdtek elfogyni mellőlünk a biciklisek, kevesen vállakoznak erre az útra, a legtöbb ember a híd után visszafordul. A szenvedésért cserébe fantasztikus kilátással ajándékozott meg minket a természet, rengeteg fényképet csináltuk a távolodó Golden Gate hídról. A tájképben a várost és hidat lassan felváltotta lankás füves táj és az óceán. A hegy tetején találtunk egy második világháborús bunkert, innen már látszódott az úticélunk, a Rodeo Lagoon. Már az utolsó erőtartalékainkat is feléltük mikor végre neki állt meredeken lejteni az út. 20 perces száguldással érkeztünk meg a lagúnához. Elhaladtunk a hidegháborús Nike Missile Site mellett, a múzeum sajnos zárva volt. A lagúna és az óceán part gyönyörű, a látvány megérte a fáradtságot. Még csak az út felénél jártunk, de iszonyatosan elfáradtunk. A lábam bedagadt, menni is alíg bírtam. Megérdemelt jutalomként négy felé osztottuk a megmaradt csokit amit egy korty energiaitallal öblítettünk le. Egy óvatlan pillanatban kicsapó hullám bokáig beterítette a Melát, tovább rontva hazajutási esélyeinket.

Utolsó csepp energiánkat is összeszedve megkezdtük a hazautat. A túrát úgy terveztem meg, hogy hazafelé könnyű legyen az útunk ezért nem az óceán parton mentünk hanem a hegy mögött lévő Bunker roadon. Sokkal könnyebb terep volt mint az idefelé vezető út, a fáradtság miatt azonban már a legkisebb emelkedőn is tolni kellett a bringát. Nem nagyon szóltunk egymáshoz, mindenki a hazaútra koncentrált. Kezdett lemenni a nap, tökéletes naplementét láthattunk a hídról az óceán felett. Már írtam egy előző bejegyzésemben hogy valamiért hihetetlenül szépek itt a naplementék: a nap pontosan az óceán felett megy le, először naracssárgává majd rózsaszínné válik az ég alja. Háromnegyed hatkor értünk vissza a kölcsönzőbe, a személyzet megtapsolt minket. Olyan volt a megérkezésünk mint egy Ironman verseny célegyenese. Dülöngélve, meg-megrogyva beültünk a legelső nyitva lévő bárba a Fisherman's Wharfban hogy együnk végre valamit. Iszonyatos szenvedés volt a túra, de megérte. Fantasztikus napot töltöttünk el együtt csodálatos helyeken. Sem lelkileg sem fizikailag nem voltunk felkészülve az útra, ezért is vagyok különösen büszke a nehéz terepen teljesített majdnem 40 km-es túrára.

Meglehetősen korán, november 21.-én vasárnap kezdődőtt a karácsonyi szezon. A város karácsonyfáját a PIER 39 bejáratánál állították fel. A világítás felkapcsolásához kis ünnepséget szerveztek a Disneyland segítségével. Az üzletek, kirakatok megkapták a karácsonyi designt, mindenhol karácsonyi zene szól. A Nordstrom plázában sikerült lefényképezni a mikulást civilben. :) A legtöbb lakásban már áll a karácsonyfa, az amerikaiak már a szezon elején feldíszítik.

Tegnap volt a Santa Claus Pub Crawl a városban. Mikulásnak öltözött emberek lepték el a város bárjait, kocsmáit. A rendezvény Ausztráliából indult több mint 10 éve, mára a világ összes nagyvárosában megrendezik a közös lerészegedést mikulás jelmezben. Sajnos csak későn értesültünk a rendezvényről, már nem tudtunk mikulás ruhát beszerezni. Egész nap gyűltek a mikulások a városban, sokan jöttek a San Jose-ből és Oaklandből is. A tömeg természetesen a Castro-ba tartott. A rengeteg meleg télapón kívül voltak lány mikulások is, meglehetősen jól állt nekik a jelmez. Egy bárba bekukkantva furcsa volt látni ahogy a sok télapó lassúzik a Sade - Smooth Operator-ra...