Irány San Francisco

2010/10/31. - írta: RobiHu

Budapest ► Frankfurt ► San Francisco

Természetesen az utolsó napra hagytuk a pakolást, csütörtök (2010.10.28) hajnali fél egyre sikerült mindent bepakolni. Két és fél óra alvás után, 3-kor kelhettünk fel készülődni mivel 5-re már a repülőtéren kellett lennünk. A frankfurti gép 7-kor indult, éppenhogy sikerült elérni a ferihegyi káosz miatt. Botrányos szervezés, lefagyott Windows, szűk, sötét folyóson kell araszolni az ellenőrzésig.

7 óra előtt pár perccel rohanva értük el a gépet, ami egy Lufthansa járat volt. Beszálláskor találkoztunk az út első (és eddig utolsó) celebjével, Talmácsi 'Talma' Gáborral, aki szintén Frankfurtba repült. Felszállás után kaptunk reggelit, ami nem volt finom, de elment. Sikerült az ablak mellé helyezkedni és pár szép felvételt készíteni. Az út két órás volt, a pilóta profin landolt. Frankfurtban 5 órát kellett várakoznunk az amerikai gép indulásáig.

Indulás (13:30) előtt egy amerikai biztonsági odajött hozzánk kérdezősködni. Keresztkérdéseket tett fel, kihez jöttünk, miért, ki fizeti az utunkat, hol lesz a szállásunk. Eléggé meglepődtünk, Frankfurtban nem számítottunk ilyen ellenőrzésre. Végül átmentünk az ellenőrzésen és beszállhattunk az United Airlines 901-es San Francisco-i gépébe. A repülőről pár szóban: Boeing 747-es Jumbo Jet, egyszerűen hatalmas repülő. Csak a farok része akkora mint egy két szintes ház. 3 - 4 - 3, összes 10 szék van egy sorban, a gép elején két szinten, kb. 500 emberrel + személyzettel. A felszállás iszonyatosan hangos volt, a négy óriási motor 2 perc alatt 2000 méterre vitte fel a monstrumot. Gyorsan elértük a 12 ezer méteres magasságot és a 900 km/h-s utazósebességet. A pilóta az elején bemondta hogy rázós lesz az út az erős szél miatt, kb 10 perccel a felszállás után igen komoly légörvénybe kerültünk. Ilyenkor az utaskísérőket szoktam nézni, hogy baj lesz-e. Sajnos ők is megijedtek, a pilóta szólt hogy üljenek vissza és kössék be magukat ők is. Szerencsére nem lett nagyobb baj az ijedtségen kívül, kaptunk egy kis extra hullámvasútazást az ár mellé. Az út a Föld görbülete miatt az Északi-sarkkör felé vezetett: Frankfurt, Faroe szigetek, Izland, Grönland, Észak-Kanada, Hudson-öböl, Alberta majd az USA nyugati part: Washington és Oregon állam, végül San Francisco. Az út 12 óra, megszakítás nélkül. Meglehetősen kemény egy ilyen hosszú repülőutat végigülni. Több LCD tv is volt kihelyezve amin filmek és tv sorozatok mentek, pl. Így jártam anyátokkal, Jóbarátok. Gyönyörű volt az átkelés az Atlanti-Óceánon, Grönlandnál láttuk a jéghegyeket, gleccsereket, Kanada felett egybefüggő, tejszerű felhőtakaró felett repültünk. Az étel meglehetősen rossz volt, lasagne-t kértem, ami egy lap tészta volt ketchuppal leöntve, némi gombával. Aludni nem tudtam, mert amint lehúnytam a szemem légörvénybe kerültünk. Az út során kb. összesen 1 órát tudtam aludni. A landolás borzalmasan sikerült, úgy jöttünk le mint egy darab kő, először csak az egyik sor kerék ért le, elkezdett kifarolni a gép, a pilóta gyorsan gázt adva egyenesbe hozta a gépet majd amikor mindkét kerék a földön volt nyomott egy satuféket. Érzésem szerint majdnem sikerült felborítania gépet. A Gyula párszor megtette ezt az utat (csak idén ez volt neki a negyedik), de eddig ez volt a legrosszabb landolása.

Földetérés után következett amitől mindannyian tartottunk, az amerikai határellenőrzés. Számos városi legendát hallottunk visszafordított emberekről, akik rossz választ adtak a kikérdezésnél. Először lefényképeztek, ujjlenyomatot vettek az összes ujjamról majd jöttek a keresztkérdések: mit fogok itt csinálni, miért két hónap, mivel foglalkozik a cégem. A lényeg, hogy a munka és a tanulás szót tilos kimondani. A semmitmondó "training and development" választ adtam, a fáradtság miatt alíg bírtam beszélni. Végül sikerült átjutnom és beléphettem az Amerikai Egyesült Államok területére. Még mindig csütörtök délután 5 óra volt. Frankfurtból fél 2-kor indultunk és egy időörvénybe kerülve (-9 óra időeltolódás) 5-re érkeztem meg Californiába. Fogtunk egy taxit és a szállásunkhoz mentünk. Már vártak ránk az amerikai kollégák és John Ham, az egyik Ustream alapító. Mindenki nagyon kedves volt velünk, rengeteg cuccot vettek nekünk a konyhába, fullosan feltöltötték a hűtőnket. Ezen kívül megkaptuk a költöpénzünket előre és a tömegközlekedéshez szükséges passokat. Kisebb vita után sikerült megegyezni a szobák felosztásáról, végül átmeneti megoldásokkal mindenkinek jutott külön szoba. A szállásról egy másik bejegyzésben bővebben írok majd.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ottototo.blog.hu/api/trackback/id/tr502410991

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

RobiHu 2010.11.03. 15:28:12

Köszönet Melának, Necnek, Stratinak és Mezánk a képekért! :-)
süti beállítások módosítása